1956. október 23.

Behon Istvánné: Sortűz...

/Mosonmagyaróvár, 1956. október 26./

Hol puskacsövön fekete lyuk,

rémült szemek néznek körül,

könyörület semmibe hull,

halál vijjog, sortűz dördül.

Hol laktanyánál hullahalom,

ott a lélek térdre esik,

kőbe zárva a fájdalom,

megfeszül a fakereszt is.

Itt, jó barátom, meg kell állnod,

seb nem gyógyul, vér nem alvad,

földbe ásott kopjafából

élet többé már nem sarjad.